ezüstbe vont holdsugarrr.

akárkivel

de nem tudok

mert iszonyú iszonyú iszonyú kövér vagyok

(figyeljétek a különösen ésszerű logikámat)

holnap el fogok menni táncra

de nem akarok

nem akarom, hogy lássanak

mert iszonyú iszonyú iszonyú kövér vagyok

(túl sok van belőlem)

Annie Are You OK?

Will You Tell Us That You're OK?

There's A Sign In The Window

That He Struck You - A Crescendo Annie

He Came Into Your Apartment

He Left The Bloodstains On The Carpet

Then You Ran Into The Bedroom

You Were Struck Down

It Was Your Doom

Annie Are You OK?

So, Annie Are You OK?

Are you OK, Annie?

szóval most kérek valamit

nem nagy dolog

azt hiszem

mindig rakok ki videókat meg minden és nem zavar, ha nem nézitek/hallgatjátok meg, de most szeretném, ha ezt meghallgatnátok, és kivételesen nem azért, mert éppen olyan a hangulatom, összepisilem magam az illető hangjától. (mármint de. de ez már.)

ez egy nagyon kezdetleges verziója (mármint furán van összevágva és a többi, még dolgoznak rajta Gáborék) a számnak, Josh Groban You raise me up c. dala magyar szöveggel. (igen, ezt énekelték az x-faktorban is valami fura, más szöveggel és helyenként veszett hamisan.)

szóval kérlek

ez egy kedves szám

és fontos lenne, hogyha meghallgatnátok

nekem, anyának, Gábornak     ez egy tesztverzió és kell a feedback (írhattok kedves kommenteket is)

(a videóba a képeket egy rajongó rakosgatta össze)

nem vagyok benne biztos, hogy pozitív, hogy a nyugalmam egy sztoikusé és nem írok ki minden nap olyan posztokat, hogy jézusom-hogy-tehettem-hogy-szétvágtam-a-hasamat-úristen

nem tudom, hogy említésre méltónak kellene-e tartanom, vagy éppen nem

ha megemlítem, néha kapok olyan visszajelzést, hogy a "vagdosók" (gyűlölöm ezt a kifejezést, és állítom, hogy nem "vagdosom" magam) valójában jól fejlett hím párzószervek, akiknek nincs életük, sajnálják magukat és majd meghalnak egy kis figyelemért. nekem persze van egy teóriám arra, hogy ha annyira magamra akarnám irányítani a figyelmet, akkor nem takargatnám a hegeimet módszeresen, de lehet, hogy csak azért hiszem azt, hogy igazam van, mert elfogult vagyok a saját véleményemmel szemben. (alapvető emberi tulajdonság)

úgyhogy csend, szívem

van egy sanda gyanúm, hogyha x és y osztálytársaim még olvassák a blogomat, akkor a felém való kedvességük fordítottan arányos a bejegyzések számával. ha két nap alatt írok húsz bejegyzést és neadjisten leírom a véleményemet magamról a jövőképemmel együtt, akkor alig szólnak hozzám. ha nem írok, akkor kedvesek. (ez nem igaz, ilyen összefüggés nem létezik, csak üldözési mániám van. de komolyan. ők jobb emberek holmi gyerekes cselekedeteknél. csak szemléltetem éppen, hogy az agyam hogy működik.)

szorongva írom a bejegyzéseket és várom, hogy mikor döntenek úgy, hogy fel is út, le is út. úgy teszek, mintha nem gondolnék ilyenekre (holott inkább olyanokra nem gondolok). az egyetlen helyen, ahol őszinte vagyok, kezdem magamat korlátozni.

időközben pedig megfejtettem, hogy azért beszélek ennyit, mert nem akarom, hogy az esetleges beállt csöndben azt hallgassam, hogy valaki azt ordítja a fülembe, hogy gyűlölnek-gyűlölnek-gyűlölnek-téged. a hangom elnyomja az állandó zúgást a fejemben.

csönd csönd csönd

tudjátok

most tél van és csend és hó és halál

egyszer látnotok kellene, ahogy az asztallaphoz nyomom a homlokom és azt morgom, hogy eeeeez nem lehet igaaaaaz

PASSZÍV AGRESSZÍV VAGYOK

...dobpergés...!

apa ma este szerződést ír alá, újra lesz munkája!

(azon poénkodtunk tegnap, hogy ha majd kap egy céges autót, ami a harmadik autó lenne a családban, mert sajnos az nem opció, hogy a saját kocsijába fizetik a benzint, akkor majd úgy fog kinézni, mintha az autója az enyém lenne.)

Flip on a switch, and everything’s fine –

No more lips, no more tongue, no more ears, no more eyes
The naked blue angel, who peers through the blinds
Disappears in the gloom of the mirror-blue night

But there’s nowhere to hide from these bones, from my mind
It’s broken inside – I’m a man and a child
I’m at home with a ghost, who got left in the cold
Who knocks at my peace, with no keys to my soul

And the whispers of fear, the chill up the spine
Will steal away too, with a flick of the light
The minute you do it, with fingers so blind
You remove every bit of the blue from your mind

But there’s nowhere to hide from the ghost in my mind
It’s cold in these bones – of a man and a child
And there’s no one who knows, and there’s nowhere to go
There’s no one to see who can see to my soul

egyes felmérések szerint alapvetően érzelmileg instabil kisgyerekek (háromtól hat-hét éves korig) hajlamosak arra, hogy bizonyos cselekvéssorozatokra alapozzák az érzelmi stabilitásukat. (mivel ezek fiktív dolgok, a stabilitás is fiktív.) hadd mondjak pár példát: ha ezt a szelet Snickerst, hogy az óramutató járásával megegyező irányban lerágom róla a csokoládét, aztán az aljáról huszonöt harapással eltüntetem a nugátos részt és végül elszopogatom a karamellás felsőrészt, akkor minden rendben lesz. ha az utcasarkon lévő bokrot elérem mielőtt elhúz mellettem az erre járó autó, akkor nem fog ráfordulni a járdára és elgázolni. értelemszerűen ha elvétem a számolást, ha félrelépek, ha nem érek oda időben, akkor fel fog fordulni minden és tönkre fogok menni.

úgy néz ki, egyes felmérések szerint egy érzelmileg instabil kisgyereknek felelek meg.